hatféle kelta maláta és egy kis tempranillo

Néha az élet a legvalószerűtlenebb kombinációkban vetít egymásra embereket, nézem egy barátomat, ismerem huszonsok éve, és hirtelen meglátok benne valaki mást, akit csak tizensok éve ismerek, lényegesen kevesebbet látok, és egészen máshogy hiányzik. Nem engedhetném meg magamnak ezt az estét, de nem mindig csak ez határozza meg a dolgokat, nem engedhetném meg magamnak azt sem, hogy ne menjek el, csak máshogy nem. Lúzerekről mesél, nekem, a lúzernek, és tudom, hogy nagyon sok minden elmúlt. A fiatalságunk és egyebek.

Az est egy pontján próbáljuk összeszedni, miket is kóstoltunk, és jobban emlékszem rá, mert én értem, hogy aber és ben és sejtem, hogy strath, az én fejemben tagolódnak a kifejezések, és elég ránéznem a névre, hogy felismerjem az egyetlen walesi főzdét. Penderyn, más az íze is, almás és friss, és palabányákat látok magam előtt, kopár középhegységet, más nyelven beszél, más meséket mond a táj, és a versei aztán végképp még csak nem is emlékeztetnek az északi sokad-unokatestvérekre. Beteg beltenyészet, dünnyögi R. S. Thomas, szépséges, őrült mozaik, fénylik a Mabinogion. Valahol a hegyek közt már alszik vagy épp verssorokkal vacakol valaki, aki nem értékelné, milyen tökéletesen harmonizál a körömlakkom színe a vörösboréval. Még emlékszem rá, amikor hittem dolgokban.

Megtörlöm a szemem, ezt a szempillafestéket képtelenség lemosni, most másfél napig nem kell vesződnöm a sminkeléssel, úgy fogok kinézni, mint aki kifestette magát. Mostanában amúgy is szoktam. Aranyzöld és viharkék, pardon, olajbogyó és tengerszem, mesék kavarognak a fejemben, és az egyik azt mondja, Val a történet ezen pontján egyidős veled, és képes még szeretni. Persze tegyük hozzá azt is, hogy Valnak a történet ezen pontján van egy városa, egy fia és egy lánya, márpedig ez rengeteg ember, akiért felelősséggel tartozik, és amúgy is, Val azért valaki. Ráadásul a történet nem róla szól, hanem egy Bernard nevű fiúról. Azt még nem tudom, vele mi lesz, mert a Lili nevű lány nem hozzá illik, hanem az öccséhez, és amúgy is, Bernard túl okos és már majdnem ügyes. Márpedig az élet nem szereti az ilyet, igaz, az élet nem szeret semmit sem, amennyire meg tudom ítélni, még a jegesmedvékkel is gondjai vannak. Pedig. Egy igazságos világegyetemben a jegesmedvék uralnák a földet.