je suis rentrée

Idén a szokásos januári látogatás anyukámnál februárra csúszott. Most is legalább annyit esett az eső, csak később ment le a nap, és a kacsák már nagyon fészkelődtek, azaz csak keresték kezdeni, hol rakjanak fészket, bár volt olyan év, amikor így, február végén már javában ültek a tojásokon. Sokat jártunk moziba, és csupa jó filmet láttunk, igaz, csak az egyik volt olyan nyelven, amit folyékonyan értek, de azért a többivel is egész jól megbirkóztam (szerencsére a mesterlövészek és a farkasok szívesebben vadásznak, mint beszélnek) (a szinkronizálatlan, de francia feliratos filmnél pedig beigazolódott, hogy jobban olvasok, mint hallok). Ezen kívül rengeteget ettünk, és a szokásos: fényképeztem tulipáncsokrot a kertben, sétáltunk a kastély (nem saját) körül az erdőben (sem saját), és utolsó nap addig jártam Párizst esőben-szélben, hogy vízhólyagok nőttek a lábamon (és elképesztően összegubancolódott a hajam).