huh, hát ez is megvolt

Szóval Bécs jól sikerült, nagyon ideges voltam előtte, de végül is csak egyszer tévedtem el és kicsit, és cserébe láttam egy darabka arany-rózsaszín napnyugtát, amúgy minden jól ment, időben és ügyesen és szinte alkalmasan intéztem a dolgokat, aztán nem ismertem meg Micket (levágatta a szakállát, és hajat növesztett, és ettől úgy néz ki, mint Drótsáska angol iparvidékre csempészett ikertestvére), cserébe viszont Sean vagy háromszor elment mellettünk, mondjuk láthatóan olyan fáradt volt, hogy azt sem tudta, melyik lábát tegye az egyik után, az egyiket? Andra és Marcel tündériek voltak, Caro örült nekem, Kevin elengedett kézzel megismert (pedig ő is szinte vibrált a kialvatlanságtól), ittunk sört, és cukik voltunk és rendesek, és nem rúgtam be, bár lehet, hogy annak vicces érdekes vége lett volna (ellenben jó vége, na, az biztos nem, szóval).

Aztán Andrával és Marcellel legyalogoltunk a Westbahnhofig, ha már mind a hárman arrafelé laktunk-szálltunk, én azon poénkodtam, hogy egy csomó spanyol horkol a hostel szobában, mire felérek, és másnap reggel kiderült, hogy tényleg spanyolokat költöztettek be mellém, amíg én kultúrálódtam, legközelebb a lottó ötösről szeretnék értekezni. Másnap aztán Marcellel gyalogoltunk sokat, az egyik nagy park egy teraszán kávéztunk a napsütésben, majd gyalogoltunk még, később kenguruburgert ettünk, és elsőre ausztrálnak tűnő, de valójában osztrák snake bite-ot ittunk hozzá (sör, cider, málnaszörp), és rengeteget beszélgettünk, szóval ez is jól sült el. Oké, a teraszon kávézás közben nappal szemben ültem, és most sűrű málnaszörp színem van, de nem számít, nem kell épp senkinek sem szépnek lennem, bár azt sem tudom kihasználni, hogy úgy lepirultam, hogy nem látszik, ha elpirulok.