a rajz, ami kilenc év után hazatalált

Egészen pontosan két hete volt, hogy Pete, a Leafblade egykori és újdonsült másodgitárosa, valamint még a régi Leafy fórumos időkből mindannyiunk kedves adminja és Firája, a semmiből rám csetelt, hogy ööö ugye lesz a turné, ahová ugyan ő nem megy, mert a buszban csak két hely van a főzenekar mellett, de hát kitalálták, hogy kéne vinni árut, mondjuk pólót, és az jutott eszükbe, hogy mi lenne, ha... emlékszem még ugye arra a régi rajzra a fával meg az emberrel, ami olyan Alice in Chains-es (Pete nagyon derék ember, és már annak idején is egyből felismerte a napban a tagadhatatlan csénzességet)? Mert szóval igazából azt szeretné megkérdezni, hogy felhasználhatják-e póló mintának, mert hát izé, én meg itthon visongtam a monitornak, hogy íííííííííííí, hát persze, hát persze.

Végtére is ez elég sok szinten tényleg Leafblade fan art, mármint azért rajzoltam, mert akkoriban rengeteg Leafblade-et hallgattam, és nagyon dühös voltam, bár azt hiszem, ennek a fajta zenének elvben más érzelmeket illene kiváltania. Szóval aztán a monitor után a számítógép többi részével is tudattam, hogy én nem ellenzem a tervet, és így az internet csodája elvihette válaszomat Pete-nek, aki szintén örült, ezt még folytattuk egy ideig, aztán elkérte rendes felbontásban a képet, és a címemet, hogy hová postázzák a tiszteletpéldányt (pólóból még úgysem kaptam olyat), de mondtam, hogy nekem az is jó, ha majd megkapom személyesen Bécsben. Hát, most ez a terv, mondjuk nem ártana lassan beszereznem a vonatjegyet, és persze nem tudom, mit vegyek fel, és igazából iszonyúan pánikolok, hogy ott lesz rengeteg ismerős és fél-ismerős, és biztos majd nagyon hülyén viselkedem, de hát az az igazság, hogy a pánikolás lassan az életem állandó tényezője (kezdem unni), miért épp most maradna el.