az élet, és az ő igazságtalansága

Olyan nyűgösen ideges vagyok, hogy az asztal alá tolt kis könyvespolcot rugdalom ütemesen, és valahol a lelkem mélyén nagyon hangosan vinnyogok, azért csak ott, mert amúgy fáj a torkom, és ilyenkor nem jó vinnyogni sem. Nincs semmi baj, csak egyszerre minden sok, álmomban kiadókkal kell vitatkoznom, visszamennem régi munkahelyekre, MÁV szerevényeken eljutnom bárhová (például a valóságban soha sem létezett, de az álmomban határozottan összetett és rossz emlékű munkahelyre (bár legalább nem egy kiadó volt az, amivel veszekednem kellett volna)), holott ezek többsége most épp kevéssé aktuális, mármint remélem.

Jó, álmomban később első látásra belém szeretett a tökéletes férfi (aki szép és vicces és félszegen mosolyog), pedig zavaromban többször is elrontottam az angol igeragozást, de aztán költészeti pólókat kellett terveznem, és aztán felébredtem, és aztán lett az, hogy nyűgösen vagyok ideges, például mert kedvem lenne költészeti pólókat terveznem, de most inkább dolgoznom kell.