az árvíz és én

Az úgy volt, hogy szerdán elfelejtettem leszállni a buszról, mert annyira néztem, hogy most akkor hogy is áll ez a folyó, és utána néhanap este nézelődtem is, de nem vagyok hajlandó szégyellni magam miatta, egyrészt mert senkit sem akadályoztunk semmiben (abban a pillanatban, hogy ez bekövetkezett volna, a rendőrség látványosan körbeszalagozta az utcákat-tereket), másrészt én megnéztem mindenféle honlapokat, ahol lehetett volna jelentkezni önkéntesnek, és mindenhol betelt minden időpont, harmadrészt azt hiszem, nem az én fizikai erőnlétem hiányzott a gátról. Amikor könyéktől épp csak lefelé vinnyogva tudom mozgatni a jobb kezem, és a hányingerig van fejfájásom a durva melegfronttól (nekem tényleg nem hiányzott a nyár, miért jött vissza a nyár, kérem a tizenöt fokomat, az esővel meg a széllel), akkor szerintem a homokzsákokat is jobb másra bíznom. Komolyan nem értem ezt az „undorító katasztrófaturisták”-ozást, szóval például nem volt katasztrófa, csak látványosság, ráadásul az emberek többsége teljesen óvatosan, ésszerűen és civilizáltan viselkedett, nem szedték szét a kő mellvédet szuvenírnek, nem lopták ki a homokot a zsákból, nem gumimatracoztak az áradó Dunában* (három éve láttam vékonyka strandgumicsónakban szaggatókat, na, azok hülyék voltak. Hát azt az úszógumianyagot egy izmosabb buborék kilyukasztja, nem azok a fél erdőségek, amik ilyenkor a vízben úsznak), akkor meg miért ne nézzék a folyót? Én amúgy minden vízállás mellett szoktam arra sétálni és azon a kőkorláton vacsorázni, a folyót fényképezni, a várost fényképezni, rajzolni, csak bután ülni, helló. Önérzetes polgárként úgy vélem, ehhez nem csak jogom, de erkölcsi alapom is van, amíg nem akadályozom az árvízvédelmet.

*Na jó, a hétfői wakeboardozók rekordhülyék lehettek, de őket nem láttam élőben. Ilyesmivel marhálkodni a vízből épp csak előkandikáló közlekedési táblák között. Arról nem is beszélve, hogy a folyó ilyenkor eléggé, hogy is mondjam, undorító. Nem annyira, mint ami az amfiteátrumban tör föl ilyentájt, és magába oldja több évnyi kutyafuttatás maradványát, de azért eléggé.