aznap, amikor egy hete először végre kisüt a nap

... nyilván úgy ébredek, mint akinek intravénásan adagolták az apokalipszist egész éjjel, a taknyot pedig kiskanállal tolták fel az orrába, persze ha épp meg vagyok fázva, akkor miért is ragaszkodom hozzá, hogy órákon át mászkáljak a hidegben. Azon kívül, hogy mostanában szeretek a hidegben mászkálni, a hidegben nincs egy csomó minden, amit nem szeretek, mert haszontalan, kényszeres, értelmetlen, vagy csak félelmetes (internet, régi képek válogatása-törlése, dolgok, amiket meg kéne csinálni, de kevésnek érzem magam mindegyikükhöz, és ez nagyjából mindenre igaz, mármint még a mosogatáshoz is kevésnek érzem magam).

Olyan vidám izék laknak épp a fejemben (a takony mellett), hogy a legszívesebben vissza is másznék a takaróm alá, és nem kerülnék elő mondjuk... hát szóval amíg jobb kedvem nem lesz.