’apci

Visszatértem, és visszatért a pokoli megfázás is, még csak nem is haragudhatok rá, mert tényleg a háttérbe vonult, amíg a bagett földjén kalandoztam, és akkor is csak kicsit lobbant fel, amikor húsz percet kellett várnom a fűtetlen vonatra, mert nem néztem meg a menetrendet, és akkor is csak egy kicsit, amikor húsz percet kellett várnom a fűtetlen vonatra, mert megnéztem a menetrendet, csak aznap épp törölték azt a vonatot. És meg kell, hogy mondjam, ezúttal rohadt hideg volt arrafelé is. Városnézés helyett főleg kávézókban ültem, és kicsit szomorkodtam, hogy ah, itt a jóféle wifi, de a gépem bezzeg nem működik töltő nélkül, mondjuk legalább rajzoltam. Úgy döntöttem, hogy a képből, akit olyan sokáig nem tudtam elkezdeni, fogok egy fekete-fehér és egy színes változatot is készíteni, hah, már csak hónapok kérdése.

Most azért megyek, és próbálok úgy tenni, mint aki életben van, vagy legalábbis kilát a takonyból.