néha egy nyúlnak is lehet szerencséje

Avagy a mérhetetlenül szándékolatlan, félrecsúszott téblábolásból sikerült belecsöppennem az ún. night shoppingba, és sokkal olcsóbban kaptam fényképezőgépet (anyukámtól, karácsonyra, de akkor is sokkal olcsóbban), majd a blokk felmutatásával két mojitot (igazából akkora hatalmas egy blokk volt, hogy tíz járt volna, csak gondoltam, kettő is elég lesz, hogy ne fázzak hazafelé menet), és két meglepetés ajándékot, az egyikkel még tudok is mit kezdeni, standard ikeás mécses tartó (hah! lehet rá festeni!) sárgadinnyés teamécsessel, ugyanitt páros jegy a Magyar Színházba (május végéig tetszőleges előadásra) szerető gazdát keres.

És az új gépbe jó a régi akkumulátora (Sonynál ez nem egyértelmű, de… hah! tartalék aksi!) és már abban a szériában készült, hogy eszik SD kártyát is (csak a legrégebbi gépem, a Canon használt olyat, de akkor is! 512+256 mega tartalék memória!) (illetve olcsóbb, mint az eddigi kártyája, amit szintén felismer, most már csak arról kéne meggyőznöm magam, hogy nincs sok értelme mindent 16 megapixelben fényképezni csak azért, mert megbírja), és ráadásul bordó, azaz izé, ööö, rendes Eternity digipack színe van, és azt a színt én szeretem.