vagy csak visszaájulok aludni

Köd van, és ha nem laknának a légutamban dolgok, tökéletes nap lehetne, bár nagyon rég volt már olyan, hogy ennyire egyvégtében húzzam le az utolsó alvásrészletet, hajnalban még felébredtem, hogy nemkapoklevegőt-köhögnömkell, aztán kinyitom a szemem, hogy hmm, nyolc óra lehet, izé, ez most hogy jött össze, dél van. Viszont közel két nap közel folyamatos alvás után már csak félholtnak érzem magam egészen zombi helyett, nézem a kinn terjengő tejfehérséget, biztos vagyok benne, hogy ma is sapkában megyek vásárolni (annyira azért nem vagyok még jól, hogy nekivessem fedetlen, bús homlokom az elemeknek), de olyan terveim is vannak, hogy csinálok dolgokat, mert az jó. (Mondjuk főleg olyan dolgok jutnak az eszembe, amihez számítógép kéne, és most kicsit visszavennék a monitornézésből, amíg ki nem telepítettem a gonosz űrlényeket a rendszerből.) Hétfőtől pedig zordan visszamenetelek a hétköznapokba, és a fügepálinka és a sörkülönlegességek helyett az ereimben kerengő koffein határozza majd meg az életem (remélem, ez kellően tragikusan hangzott, mert engem nagyon elkeserít).