too much but never enough

Szóval lázasan ébredtem, próbáltam hasznossá tenni magam, ehelyett a nap kellős közepén beájultam, és aludtam rengeteget. Alighanem a masszív világgyűlölet tört ki rajtam fizikai formában is, teljesen jogos, ez így szokott lenni, és vagy rá kéne jönnöm, hogyan érezzem magam jobban az életemben (ehhez kicsit most lemerültek az elemek), vagy ez a fáintos megfázás (mert éjjel muszáj lerúgnom magamról a takarót, a zoknit, és a torkomra tekerni a pizsamafelsőmet, hogy álmodhassak fagyos skandináv horrort) csak a gyengéd kezdet lesz, és én igazából nagyon utálok beteg lenni. Mondjuk két hete ma először nem akart darabokra szakadni a fejem, halleluja, lehet, hogy idővel működni is fog?

Ha valaki most megint elvinné előlem az internetet két hónapra, megint sokkal jobb lenne minden, és ha utána három hétre visszaadná, az is jó lenne, de ez így, hogy mindig itt van, ez így engem igazából boldogtalanná tesz.