visszaáll fekete-fehérbe, mert ennyi színt még épp felfog az agyával

Aztán volt szombat éjjel olyan is, hogy kinéztem az ablakon, és a házat jobbról kerülő út sűrűn be volt havazva, a balról kerülőn pedig alig fehérlett valami. Úgy látszik, nem csak külön villamost, de külön időjárást is tartanak, hihetetlen.

Sajnos újra rájöttem, milyen végtelenül egyszerű és hálás feladat kaleidoszkóp-szerűen összeforgatni a nonfiguratívabb rajzaimat. Úgy látszik, a színezés baromira nem köt le, mármint a színezés még ennél is egyszerűbb, és csak abból a szempontból hálátlan, hogy mindegyik változat mindig tetszik, és azért nem rendelkezek végtelen tárhelyekkel. De ha rendelkeznék, akkor sem kéne színes korongokkal dugig tömnöm. (Meg abból a szempontból is hálátlan dolog a színezés, hogy igazából bénán színezek; ha meg épp nem rontom el, akkor órákig tudok nézegetni együtt szép színeket, és lássuk be, ez nem valami hasznos.)




Kivételesen a képekre kattintva jóval nagyobban is látni lehet, mi van rajtuk.