kedves naplóm, újra

Kicsit kezd már ködbe veszni a múlt hét is, szerintem folyamatosan álmos voltam, és aggódtam, hogy nagyon sokat kell dolgoznom, ahelyett, hogy nagyon sokat dolgoztam volna (most mondhatnám, hogy ez fárasztóbb, de nem az: nagyon sokat fordítani a legfárasztóbb).

Szerdán épp belendültem volna a munkába, amikor Impatient hívott, hogy akkor menjünk moziba, de majd mindjárt, onnan persze rögtön nem ment a fordítás, de aztán éjjel bepótoltam a hiányzó adagot. És moziban is voltunk, és kávéztunk is, de most nem sokáig, teljesen furcsa is volt.

Csütörtökön senki sem akart sörözni, próbáltam kávéba fojtani a bánatom, de nem sikerült még az sem. Pénteken ügyet intéztem rengeteget, és közben megnéztük még egyszer a Kiállítást is (augusztus 6-ig más is megnézheti még), ezúttal Grafikuslánnyal és barátaival, később söröztünk egy délutánit. Aztán gyanús, hogy hétvégén csak annyit csináltam, hogy elmentünk thai kaját enni (kókuszos-gyömbéres húsleves!!!), és kaptam piroslabda-pöttyös fülbevalót, és beszélgettünk rengeteget.

Aztán a sürgősen ismertetendő regény helyett kiolvastam egy ifjúsági sorozatot, teljesen jó volt, most megint akarok saját farkast (vagy borjú nagyságú, fekete kutyákat, vagy zöld szemű, fekete sárkányt, vagy egy páncélos-jeges macit), bár gyaníthatóan nehezen szoknék hozzá, hogy ahhoz az erdőben kell laknom, és nyersen ennem a vaddisznómájat.