És nagyon kiakadtam a tegnapi hisztin. Nagyon alacsony a tűrésküszöböm az engem célzó hisztivel szemben, irracionálisan és abnormálisan alacsony. Olyan alacsony, hogy az sem érdekel, ha az engem célzó hiszti történetesen jogos. És ez nem volt az.
Tegnap egyébként a bolond öregasszony is nagyon leakasztott, becsöngetett két pillepalackkal, hogy adjak neki vizet és levest, mondtam, hogy leves nincs, elfogyott (nem a leves fogyott el, hanem a befőttesüveg, amiben adhatnám, most addig nem kap levest,amíg nem fogy el egy újabb bödön kávé), de a két pillepalackot megtöltöttem, az egyikben bazdmeg döglött csótányok voltak bazdmeg. Azt kiöntöttem a vécébe, kidobtam a palackot, kerestem egy ásványvizes üveget, kivittem neki, mondta, hogy de hát miért dobtam ki, elég lett volna kiöblítenem, mire mondtam, hogy én sem vagyok a tisztaság istennője, de azért a csótányoknál meghúzok valamiféle határt, például, hogy amiben mumifikált csótánytetemek hemzsegnek, abból én már nem fogyasztok semmit sem. Erre sértetten vakaródzott, én majdnem elhánytam magam (a csótányoknál a szervezetem is meghúz valamiféle határt), és utána nagyon alaposan fertőtlenítettem vállig a kis habkezem, bár esküszöm, hogy amúgy hozzá sem értem, legfeljebb a csótányos üvegeihez.
Én... erre a világra én nem vagyok agyilag berendezkedve, kérem.
