powered by coffee and hype

Sosem értettem, az ismerőseim miért vannak úgy oda a Starbucksért, a dublini ottlétünkkor a világ legmocskosabb helye volt (olyan vécével, hogy az még az én tiszatúrákon edzett lelkemet is megviselte), az edinburgh-iból este hétkor kizavartak minket, hogy zárnak, az egyik jelentéktelenebb párizsi pedig csak a megtestesült semmilyenségben volt vétkes - de ezek most itt engem meggyőztek a szűrt kávéjukkal és a vadul hasító wifivel.

     Ezt kiabálta másnap Setétlápi bíró is magából kikelve. Érthető volt a felháborodása, nem fordult még elő sosem, hogy Huzavon bíráját hajnalok hajnalán kirángatták volna az ágyából, és azt sem hagyták, hogy a reggelijét elköltse: most korgó gyomorral ült a tanácsteremben, és hat rettentő dühös kovács nézett vele farkasszemet.
     - Nem értem én, mit jajongtok, ha nem kovács, hát nem kovács! Nekem mindig is gyanús volt, hadd szögezzem le: egyszer csak felbukkan itt a semmiből azzal a furcsa ezüstszemével, aztán másnap már be is fogadja az a mogorva agglegény, az Ólom kovács? Tudtam, hogy valami nincs itt rendben, de ti bezzeg nem hallgattatok rám már akkor sem!
     - Ha jól emlékszem, te könyörögtél az öreg Ólomnak, hogy fogadja be – köszörülte meg a torkát Ezüst kovács, mert csak ő volt elég idős ahhoz, hogy sértődés nélkül kiigazítsa a bíró emlékezetét, ha túlságosan is igazodott a pillanatnyi véleményéhez -, és helyesen tetted. Nem kallódhat a városban csak úgy egy tízéves kisfiú. Ne bánd egy percig sem, mert derék ember lett belőle: ezért is aggaszt minket úgy, hogy elveszítette a mosolyát, és vele együtt a tehetségét is. Mert meg kell, hogy mondjam, nem láttam még nála tehetségesebb kovácsmestert.
     Öt társa – Arany kovács, Réz kovács, Vas kovács, Ón kovács és Kobold kovács – egyetértően bólogatott. Mind kölyökkora óta ismerte Szikla kovácsot, azóta, hogy egy hatalmas nyári vihar a város határába vetette, és amikor elállt az eső, és kiderült az ég, ott állt a tyúktojásnyi, gőzölgő jégdarabok között, és tágra nyílt szemmel, riadtan méregette őket.
     - Nekem nincs olyan legényem, aki átvenné a helyét – fejezte be Ezüst kovács, és Setétlápi bíró gúnyosan felhorkant, mert Ezüst kovácsnak vagy húsz éve egyáltalán nem volt legénye.
     - Nekem sincs – jelentette ki komoran Vas kovács, és ahogy elvörösödött, látszott rajta, hogy igazán a szívén viseli az ügyet.
     - Nekem sincs – dörmögte Arany kovács is kissé szabadkozva, mert arany volt a természete is, és nem örült, hogy erővel kell a bíróra kényszeríteni az akaratukat.
     - Nekem sincs – ismételte a magának való Kobold kovács, a tűzről pattant Réz, a szűkszavú, komor Ón.
     - Márpedig ha nincs, aki átvenné Szikla kovács helyét, akkor csak egyféleképp kerülhetjük el, hogy Huzavonban csak hat kovács legyen: vissza kell adnunk Szikla kovács mosolyát.