a születésnapomra tűzománc csalán kitűzőt kérek

Észrevettem, hogy mostanság mintha a kelleténél érdesebb hangnemben kommunikálnék emberekkel, ez alapvetően azért van, mert mostanság a világot úgy általában szeretném rozsdás hólapáttal arcon csapni sokszor, nincs rá semmi különös okom, csak ezt a késztetést váltja ki belőlem. Leginkább talán persze azért lehet, mert öt hete egyfolytában köhögök és be vagyok rekedve, és nem tudok énekelni, márpedig én azzal vezetem le a feszültséget, hogy belevisítom az éjszakába, hogy saw things clearer, clearer, mert a felénél elmegy a hangom, aztán utána tíz percig hörögve kell levegő után kapkodnom. Vagy azért, mert a világ tényleg menjen már a picsába el, sosem találja ki a gondolataimat, csak a rosszakat, és én a jókat is akarom.