egy másik technológiai korban

Húsz éve volt a taxisblokád, tényleg, hogy rohan az idő , emlékszem, szombatra megbeszéltük, hogy anyámék irodájában csinálunk Iskolaújságot, mármint az Fiúk (az okosak és kegyetlenül gúnyosak) csinálnak olyat, én pedig biztosítom a helyszínt, a gépeket, és egyáltalán, ez már majdnem olyan, mintha én is a stáb része lennék (de persze nyilván nem). Állt a blokád, de amilyen rendes anyukám van, a budai oldalon összeszedtünk mindenkit kocsival, még az óbudai hegyekbe is felmentünk a srácért, akit pedig ki nem állhattam, és akinek épp aznap volt a születésnapja, nem tudom, hogy akkor kapott végül a születésnapjára tőlem egy mandarint, logikus lenne, hogy nem másodikban, mert másodikban nem voltunk beszélő viszonyban*, szóval őt is vittük le újságozni. Az persze kérdéses, hogy miképp szerveztük le ezt az egészet, hiszen akkoriban még nem volt evidens, hogy minden háztartásban volna telefon (a miénkben például talán épp abban az évben lett; akkor már úgy 6-7 éve lakhattunk ott), az pedig, hogy mobil mindenkinek, ugyan már, nem volt még álom sem.

1990-ben az iskolaújság még úgy nézett ki, hogy különféle írógépeken írtuk és ollóval vágtuk, fénymásolóval kicsinyítettük vagy nagyítottuk a cikkeket, a fényképek nyilván használhatatlanul néztek ki, mindenbe belerajzoltunk és hibajavítóztunk, talán az irodában valamelyik gépen már volt szövegszerkesztő, de arra persze alkalmatlan, hogy bármit csináljunk vele. Estig ott ültünk, sajtos tésztát ettünk, fénymásoltuk az agyoncelluxozott eredetit, aztán anyám mindenkit hazavitt, ameddig kellett vagy ameddig lehetett.

Nem is az a durva, hogy húsz éve volt, hanem hogy mennyire más világban. És hogy aztán milyen félelmetesen gyorsan változott meg minden.

* Harmadikban szinte biztos, egy üveg tonikot kapott, mert azt szerette, és mert már beszélő viszonyban voltunk, aztán negyedikben a születésnapján legalább két hete jártunk, és macis kesztyűt kapott meg dolgokat, amik akkor a Világ voltak nekem; aztán most meg már kilenc éve nem beszélünk soha többet, és ez alighanem már mindig így lesz.