délután a tündérkertben

Vannak az életemben teljesen hétköznapi és mégis nagyon furcsa és színes események és helyek és emberek, szóba foglalhatatlanok, és nem is igen írok róluk, mert ha már mindenképp nehezen megfogalmazható dolgokkal akarok küzdeni, inkább az újra zsákutcába akadó regénykezdeményemet és mesekönyv kezdeményemet és novelláskötet kezdeményemet pofozgatom. Kevés sikerrel.




(Bár már tudom, Rey pontosan miért törte be a nagybátyja orrát, mind a hét kovács történtére van ötletem, és az is elég kézenfekvő, hogy a telepesek hogyan szűrik ki a mindennapjaikból az idegen intelligenciát.)