február legelseje

Akartam én még írni januárban, de aztán január aljas módon véget ért, és én jelentős részét azzal töltöttem, hogy rosszkedvű voltam és szomorú, vagy csak úgy dermedt, ami a közelgő határidők szempontjából nem a legkellemesebb.

Persze történtek dolgok is, a nagy TEDx Danubiáról majd külön írok, ha egyszer sikerül befejeznem rettentő gigászi beszámolómat, én nagyon jól éreztem magam, és hallottam okosakat és érdekeseket is, sőt, olyat is, ami a kettő volt egyszerre.

A rettentő havazás alatt vendégeskedtem és kis fehér kutyával aludtam és kaptam krumplipürét és megnéztünk vagy tíz filmet - a nővéremék Párizsba utaztak, és miután az anyósa már négy napja egyedül vigyázott a kutyára, megkért, hogy menjek fel én is, mert nagyon unja már egyedül. Jó volt. Én igazából vendégeskedni és nyaralni akarok főállásban, az az egyetlen, ami láthatóan tényleg megy nekem. Minden mással kapcsolatban kételyeim vannak mostanában, illetve egy részükről tudom, hogy tényleg nem megy, ilyen például a fogyókúra és a rendrakás és elviselni, hogy mindenféle elvárásokkal fordulnak felém az emberek, beleértve saját magamat is.