az angol szakos bölcsész visszatér

Szóvadászat közben az mp3ify.com-ot próbálgatom, és amikor kifogytam az obskurus koncertfelvételekből, eszembe jutnak a költőim; és nemsokára már Seamus Heaney-t hallgatom, azt a méz és göröngy keveréke ír tájszólást, a verseket, amikből tényleg hallatszik, komolyan mondta Norman MacCaigről: "he means poetry to me" (és Norman MacCaig nincs youtube-on, hogy megmutassam), mert Heaney St Kevin and the blackbird-je és MacCaig Assisi-je mégis csak testvérek (ez komoly, hogy sehol nincs fenn a neten az Assisi? Eszem megáll. Egyáltalán, a net nagyon rosszul áll skót költőkben. Hihetetlen!). És akkor még R. S. Thomas. Méghozzá az egyik kedvencem. (A fordítást én követtem el, sok-sok évvel ezelőtt; lehet, hogy van más és van jobb, de ez... ez az enyém. Akkor is, ha ma már itt-ott szikárítanék rajta.)




Welsh landscape

To live in Wales is to be conscious
At dusk of the spilled blood
That went to the making of the wild sky.
Dyeing the immaculate rivers
In all their courses.
It is to be aware,
Above the noisy tractor
And hum of the machine
Of strife in the strung woods,
Vibrant with sped arrows.
You cannot live in the present,
At least not in Wales.
There is the language for instance,
The soft consonants
Strange to the ear.
There are cries in the dark at night
As owls answer the moon,
And thick ambush of shadows,
Hushed at the fields' corners.
There is no present in Wales,
And no future;
There is only the past,
Brittle with relics,
Wind-bitten towers and castles
With sham ghosts;
Mouldering quarries and mines;
And an impotent people,
Sick with inbreeding,
Worrying the carcass of an old song.

Walesi táj

Walesben élni maga az a tudat
Hogy az alkony kiontott vértől
Kapta vad színét.
Az festi a folttalan folyókat
Bárhova futnak is.
A tény, hogy tudjuk,
A traktor nagy hangján
És a gép zümmögésén túl
Az erdőben áll a harc,
Kilőtt nyilak zúgnak.
Nem élhetsz a mában,
Walesben biztos nem.
Itt van már a nyelv is,
A puha mássalhangzók
Furcsák a fülnek.
És a kiáltások a sötét éjszakában
Baglyok felelnek a holdnak,
Árnyak vetnek cselt
A földek sarkán megbújva.
Nincsen jelen Walesben,
És jövő sem;
Csak a múlt van,
Szilánkos-törékeny ereklyék,
Szélmarta tornyok és várak
Álkísértetekkel;
Omladozó bányák és fejtők;
Tehetetlen emberek,
Régi dalok tetemén rágódó
Beteg beltenyészet.