lehetnék kalóz is űrruhában

Ha valahonnan az elkövetkezendő másfél órában sikerülne találnom egy egymásba olvadó F és T betűt, és egy olyan aranyszín biciklisnadrágot ráhúzható türkiz tornadresszel, ami lekanyarítja rólam a súlyfölöslegeket, akkor lehetnék én a Fordító/Translator, aki szuperhős és csak néha hagyja ki a határidőket (a mi szakmánkban azért senki sem gondolja komolyan, hogy meg lehetne úszni csúszások nélkül), de így valószínűleg jelmez nélkül megyek halloweenezni. Gondolkoztam még azon, hogy valami letépett ujjú, kockás farmeringet veszek föl, a hajam úgyis barna, és ha bárki megkérdezi, akkor mondom, hogy én vagyok Miley Ray Stewart, Hannah Montana szolid alteregója, csak tartok tőle, hogy Hannah Montana hiába alakul át, még nem számít szuperhősnek. Meg húsz évvel és húsz kilóval alattam van, de majd azt mondom, hogy én már az öreg és a meggótulásba belekerekedett Miley Ray Stewart vagyok (a gótulásba igenis bele lehet kerekedni, erre Robert Smith a legszebb példa).

Gondoltam, hogy írok majd valami okosat arról, hogy Samhain (és mintegy trükkösen átkötöm az előző bejegyzésbe, hogy Danzig, Shakira, majd egy elegáns kanyarral vissza az El Día de los Muertoshoz, hogy illusztráljam, a katolikus egyház más kontinensek nagy pogány nevezetességeit is sikeresen integrálta ebbe a pár napos ünnepkörbe) és hogy ilyenkor varázslándzsával a kezünkben kéne ücsörögni, nehogy elaludjunk, amikor jönnek a démonok a fejünkre borítani a házat, de egyrészt kevés varázslándzsát találtam itthon, másrészt már most is álmos vagyok, harmadrészt pedig nem, nincs nekem kedvem most Fionn mac Cumhaill vidám történeteihez.