Valamikor, amikor már 4 órája telepítettük újra a Windows-t (ez abból állt, hogy én a szőnyegen ülve bámultam, ahogy derék Falkatárs dolgozik, és időnként ostoba kérdésekkel zaklattam, valamint a számítgéphez intézett, költői kérdéseire mondtam, hogy én aztán nem tudom - de türelmes ember, nem ütött le egy USB csatlakozóval, és még memóriát is épített a gépembe), szóba került az is, hogy ugye egyesek elképzelései szerint van a Falka, ez a nagyon homályos körvonalakkal sem rendelkező, 50-100 fős társaság, akik mindig együtt vadásznak és flémelnek szegény védtelen ártatlanokat, de valamiért ez a valóságban úgy néz ki, hogy ebben az igen nagy társaságban komoly viszály, leszámolás, verekedés még nem nagyon volt. Sokan vannak, akik nem ismerik egymást, én sem ismerek mindenkit, de mégis, ha meg lehetne szervezni, hogy egyszerre mindenki eljöjjön, akkor mindenki jól érezné magát: amikor sikerül - sajnos egyre ritkábban - egyszerre 30-50 főt tényleg összerántani, akkor látszik is, hogy ez nem csak elmélet. És nem azért, mert nekünk sosincs olyan közös ügyünk, ahol pénz, hírnév vagy hatalom lenne a tét, épp ellenkezőleg: kisebb-nagyobb csapatokban sokan dolgoz(t)unk is együtt, vagy passzoltunk le egymásnak munkát, kaptunk egymástól munkát. És ha valakinek gondja van, segítünk (nekem pl. most már harmadszorra ebből a társaságból menti meg valaki a gépemet), és persze kisebb-nagyobb, lazábban-szorosabban összekapcsolódó csoportokban sörözünk és játszunk és beszélgetünk, elmegyünk egymás kiállítás megnyitójára és könyvbemutatójára, írunk egymás kezdeményezéseihez (és ha esetleg irigykedünk is néha, nem hátráltatjuk, hanem segítjük a másikat). Sokan szidják a Falkát, hogy így gonosz és úgy gonosz, de akik szidják, azokról sajnos sokszor tudni lehet, hogy nekik nincs ilyen lazán szerveződő, mégis erős társaság a hátuk mögött.
Összefoglalva: 1. Tény: a gépem úgy tűnik, egyelőre működik 2. Tény: jó dolog ám, hogy ilyen megbízható, jóindulatú és segítőkész ismerőseim vannak.
