És néha elgondolkozom rajta, hogy miért is nincs netbook az én birtokomban benne, amikor már a plakátjai alá is minden egyes alkalommal odanyáladzok, és akkor eszembe jut, hogy mert abból a pénzből (amikor még volt, és úgy tűnt, hogy ez tartós állapot lesz, hogy van, és ezzel kimerítettem a létige időszerű alakjait) én Írországba utaztam meg Bécsbe sokszor egymás után, és ha megint lenne annyi fölösleges pénzem, elutaznék Írországba én megint, és Bécsbe is sokszor egymás után; és ilyenkor azért néha nagyon gyűlölöm a beépített preferenciáimat.
Hű, de most nem jut eszembe, hogy ki volt az, aki lelkesen elmesélte nekem, hogy egyszer megnyerte a Solstice lottery-t, de tudom, hogy egy ismerős ismerőse, feltehetően egy kocsmában, és irigyeltem rettenetesen. Most egész este ezen jár majd az agyam, ahelyett, hogy az utolsó Jón-szigeteket is elsüllyeszteném végleg.
