vannak pillanatok, amik igazából sosem múlnak el

Most azon gondolkozom, hogy ha megnézem még egyszer, ahogy Corey Glover a Daytona Beachen, és közben arra gondolok, amikor ezt élőben adta az MTV, és keresztben hasaltam a bőrfotelen, valószínűleg fejjel előre, jobb mutatóujjal a videó gombjain, mert elég sokáig meg volt ám ez nekem is, jobb felbontásban. És közben fél szemmel azt néztem, hogy de Corey Glover milyen elképesztően szép a kékes derengésben, és kire emlékeztet a szája íve, és hogy lesz-e olyan valaha is, és az majd milyen jó lesz, de már akkor is sírtam rajta, mert előrelátó voltam... vagy csak tizennyolc éves. És szóval ha még egyszer megnézem, akkor már nagyon sokadszorra néztem meg az elmúlt két napban, nem?



De.