szeretem az esőt

Nna, kihevertem a tömeggyilkos vámpírok okozta kétnapos rosszkedvet, ma már zordon Hármas Istennőkkel és Kékhajú Istenségekkel álmodtam, de ez pillanatnyilag foglalkozási ártalom.

Végre itt a rossz idő, persze jöhetett volna olyankor is, amikor épp nem rontja el a család szabadságát, nem áztatja fel előre a Szigetet, vagy csak nem reggel hatkor ébreszt azzal a vihar, hogy a lábamra esik, hanem mondjuk nyolckor, amikor már amúgy is felkelnék.

Hosszan nézem a mondatokat, és néha már összekeverednek a betűk, és a begin és a being között néha fontos a különbség, de van, amikor már nem látom (rendesen a szavak alakját), és immunis lettem a koffeinre.

Mindez jobb lenne egy erdei ház teraszán ülve, takaróval a lábamon, rózsateával a bögrémben, de azért így sem rossz.