A Woven Hand + Muzsikás koncert zseniális volt és fantasztikus, és álltunk és örültünk, és örültünk, de tényleg. Megtudtam, hogy az "I slept down by the river" az tényleg a Tiszára vonatkozik, nem csak nekem volt az az érzésem, hogy magyar népdalban nem beszélünk általános főnév folyókról, hanem csak nevesítve, és túlnyomórészt a Tiszáról. Az élet apró örömei.
Később D.-ékkel mentünk Manic Street Preachers-re, és kicsit nosztalgikus volt, meg igencsak jó. Itt történt az is, hogy a következő olaszt, aki megszólít, nagyon csúnyán meg fogom verni most már, de komolyan; viszont ha minden ír zászló alatt csak két ír állt, akkor ki maradt odahaza az ő Szigetükön? És Prodigy alatt látott a nacionalista walesiek a Draic Gochhal hol voltak most, amikor végre a honfitársaik kapták meg a Nagyszínpadot?
Később álltunk a Hilltopnál, és kissé megroskadva mondtam, hogy nekem nagyon rossz napom van, mire Braionoiz hozott nekem törkölyt - aztán mielőtt felvidultam volna, az egyharmadát kiöntötte, az egyharmadát pedig felhörpölte a természeti csapás hevességével érkező unokatestvérem. Mindenkinek beleivott az italába, akár megengedték neki, akár nem, mindenkivel ordított, (szerencsére csak engem) ölelgetett és fojtogatott, majd tiszta erőből nyakon harapott. Most is fáj. Öt perccel később pedig megkérdezte, hogy én miért rágalmazom ilyesmivel, holott neki eszébe sem jutna soha ilyen. Sokat tett azért, hogy ne érezzem úgy, hogy nagyon rossz napom van, hanem mondjuk úgy, hogy váááááááábazdmegbazdmegbazdmeg / szedjéteklerólam, és heves késztetésem támadjon kivándorolni, teszem azt, a Holdra.
Azért utána a Fény rendbe tette a dolgokat, és fél négyig ültünk és beszélgettünk, és nagyon hideg volt, de legalább megpróbáltuk elképzelni AnnGel és Brainoiz jövőjét a szolárium-szteroid-szilikon szentségtelen hármasságában. Azért megnyugtató, hogy nem így tervezik.
