rövid töredék az improduktivitásról

Ma már kétszer is elhullottam a fordítás mezejéről egyenesen az ágyra, és a szememre tekert pizsamaujjal rémálmodtam félórákat, pedig még csak dél van. De egész éjszaka lángoló metróalagutakban kellett menekülnöm, és elfáradtam, és az sem segít, hogy most mutáns démonokkal kell küzdenem, pedig már ébren vagyok (és érdemes megjegyezni, hogy vasárnap reggel hétkor elkezdtek betont bontani, mert ez egy lakótelep, ilyenkor itt emberséges - bár akkor rövid falrugdosás után, puszta dacból mégis elaludtam, de azért ne már). És hiába iszom már a harmadik kávét, nem bootol az agyam.