bulvárbölcsészet

Leszbikus költőnő kerül a brit udvarba - és már a cím láttán visongtam, hogy igen, Carol Ann Duffy végre tényleg koszorús költő lett, már a legutóbb is eséllyel indult, de azért a bombasztikus bulvárhírektől eltekintve róla fontosabb tudni, hogy az egyik legjobb kortárs brit (erőteljesen és hamisítatlanul skót) költő, mint azt, hogy igen, amúgy pedig történetesen tényleg nő és tényleg leszbikus.

Barátnők
(Verlaine után John Griffith-nek)

Azon a forró szeptemberi éjszakán együtt aludtunk,
meztelen, törékeny testünkön a veríték lehűlt
és újra patakzott. Kinyújtottam a karom,
és te, kezeddel mellemen, megcsókolták. Borostyán este.

Köntösünk a földön hevert, hol térdre rogytál,
és megvadultál, fejed hasamhoz nyomtad,
szádat a vörös aranyhoz, a rózsaszín árnyakhoz; de
akkor ezt nem így láttam, hanem hátamat

homorítva öklömmel vizet facsartam a
fullasztó légből. Arra is emlékszem, hogy tisztán,
de távolról, szirénázást hallottam pár utcával arrébb - nó

né-nó-né-nó-né - hangja elvegyült abszurd sikolyommal,
és ahogy felnéztm, láttam, hogy ujjaim, mintha
magukat számlálnak, ütemre kinyílnak.

Holló Krisztina fordítása