Régen mondjuk a sikerélmény olyasmi volt, mint amikor egyszer csak rájöttem, hogy transzba estem, úgy dolgozom, és jé, hát ennyi munkát el sem lehet végezni ennyi idő alatt, de hát változik a világ is, a nyúl is, és nem feltétlenül lesz minden hatékonyabb.
Aztán a domboldalról lefelé ballagva azon gondolkoztam, hogy ha netán reinkarnáció van - amivel én családi hagyományból sem érthetek egyet - akkor azért remélem, hogy most már kiérdemeltem, hogy legközelebb fa lehessek, de tényleg; és hogy nagy engedményül most már nem ragaszkodom a bükkhöz, elfogadom a mandulát is, elvégre akkor az én szirmaimon érkezne a tavasz.
(És igen, nagyon kései, hogy csak most virágzanak ezek a fák.)
