virág- és világléptékű terveim

A Srakker azt mondta, hogy ne vegyek törpe nárciszt, bár jön a tavasz, "mert ha szakállt növeszt, és elkezd fémek után bányászni a nappali padlózatában, akkor már minden elveszett", és azt fogja mondani, hogy "fel van dolgozva, és elég hitvány, arrr! És most sört!", amikor morcosan kicsillézi a rézkábelt a falból; de egyszerűen virág(os mező )hiányom van. Ezen kívül néha úgy érzem, hogy az életemben nincs egy nyugodt csücsök, és dolgokat kéne csinálnom, ami alapvetően ellenkezik a (mostanában igencsak csökkent) képességeimmel, megint elbizonytalanodtam az életben úgy alapvetően.

Valamint azon gondolkozom, hogy ha befejeztem ezt a könyvet, amit már az ősidők óta fordítok meglehetősen ereménytelenül, jutalmul befizetem magam egy nemzetközi, online TEFL tanfolyamra, és nemzetközileg kompatibilis angoltanár leszek. Ha már magyar tanári diplomám amúgy sincs. És aztán elmegyek apró japán gyerekeket tanítani, vagy filippínó üzletembereket, vagy... Valami. (Persze ez sokban függ attól is, hogyan alakulnak majd a különféle (tavaly nyáron leadott) munkáimért a pénzek, no meg a függőben lévő adósságaim. Én... pénzügyileg... annyira alkalmatlan vagyok egy csekkfeladásra is.)