Azért tűntem el, mert 1) rengeteget dolgoztam 2) az agyam ettől a mai napig felperzselt izékre, mikre, petúniaágyásokra emlékeztet 3) meg el voltam keseredve, hogy az én sorsom már senkit sem érdekel, a napi fordítandó oldalmennyiségen kívül olykor még engem sem.Ilyenkor egyébként mindig elmentem moziba és megnéztem valamit, nagyjából mindegy, mit, és szigorúan nem olvastam, mert az viszont sok időt vesz el, azóta aztán olvastam is, és tényleg sok időt vesz el, úgyhogy az október eleji nyaralásig már nem szabad.
A végtelen megszelídítésén (leánykori nevén a matematika rövid története) és Edinburgh látnivalóin kívül tehát történt velem egyharmad gőzkalóz-város, kétméteres szúnyogokkal, és aztán most épp kibontakozóban van a negyedik keresztes háború. Ezen kívül voltunk ugye Szigeten, és aztán ebédeltem igazi járdaszéli, párizsi hangulatú kávézó teraszán padlizsánkrém levest, és megünnepeltük a sógorom születésnapját, és voltam a nagyszüleimmel és a nagybátyáimmal a balatoni telken, ahol ügyesen tenyéren stigmatizáltam magam egy metszőollóval, miközben a levendulát metszettem vissza, és kinéztnk a Borfesztiválra, és pasztőrizálatlan, dióval borított, alkoholban érlelt, atomcsapás ízű sajtokat akarok enni örökké, és voltam Székesfehérváron is, ahol csillagászati mennyiségű pálinkát ittunk, és hideg volt, de ott fürtösködtek az Anathemáék, és aztán majdnem igazoltattak egy éjjel-nappali bölcsésztalponállóban, azaz mindenkit igazoltattak, de engem valamiért nem, nem mintha hiányzott volna, de vagy nem néztem ki annyira bölcsésznek, hogy az már büntetőjogi kategória, vagy rájöttek, hogy én most épp álruhás szuperhős vagyok, maga a Zord Fordító, és ezért nem zaklattak.
