harapós kedvemben vagyok

Most épp úgy vagyok, hogy betegállományban; fogtam magamat, és elballagtam a doktornénihez, aki beutalt mindenféle egyéb doktornénikhez, hátha kiderül, hogy mitől is fáj már három hete szinte megállás nélkül a fejem, de néha annyira, hogy beszélni sem tudok (a hirtelen mozdulatokról pedig ne is beszéljünk, ha lehet). Amikor az alvászavart is említettem, a szemész mellé a neurológust is listára vette, és amíg nem figyeltem oda, koncentrációs problémákat is csempészett a leírásba - remélem, az is csak a standard tünet-együttállás része, és nem abból következtetett rá, hogy tíz percig tartott összeszednem, tulajdonképp miért vagyok én itt, mert közben néha elbambultam, hogy jé, színes tollak, de érdekes. Komolyan megnyugtat, ha ez rendes tünet, már kezdtem elhinni a kolléganőmnek, hogy mostanában puszta gonoszságból nem veszek észre dolgokat negyedik átnézésre sem.

A felmondás egyébként úgy volt, hogy terveztem én már ezt egy ideje, vágyálom szinten még mielőtt elkezdtem itt dolgozni (gyanús volt, hogy nem innen megyek nyugdíjba, aztán pedig legfeljebb változtattam volna a vágyálmaimon is), távlati tervként július óta, szeptemberben pedig már tudtam, hogy év végén mindenképp eljövök - de arra csak október elején jöttem rá, hogy kizárt dolog, hogy a decembert még letöltsem. Egyszerűen túlságosan is kimerít, és túlságosan is sok más dolgom van ahhoz, hogy még egy hónapot rááldozzak az életemből - mert annyira azért nem fizetnek jól, mint amennyire leszívja az agyamat és az erőmet a benn töltött napi nyolc és fél óra. Alvászavaraim már a kéthetes fejfájás előtt is voltak, és nem akkora nagy vidámság, hogy hol nem tudok elaludni éjjel kettőig (és időm sem lenne), hol pedig már a küszöbről beájulok az ágyba (bár időm nem lenne), az "oltsátok le a Napot és kapcsoljátok ki a forgalmat"   kategóriájú fejgörcsökről nem is beszélve. Jó kérdés, hogy hogyan bírom ki november végéig. És az az ijesztő, hogy nem mértem fel, hogy ennyire legyalult ez az egész.

Szóval terveztem én már, hogy el kellene innen menni, mert itt nekem nem olyan jó, mint felületes szemlélő hinné - osztályon felüli iroda egy osztályon felüli épületben, elfogadható fizetés, teljesíthető munka - és vannak további elképzelések is, de azt majd akkor és ahogy haladok a dolgokkal. Az azért központi motívum a legtöbb változatban, hogy belátható időn belül el szeretnék menni külföldre, mert itt kezdek belekövesedni egy olyan életformába, amibe nem érdemes, és ami ráadásul nem kínál biztos jövőt (kínál egyáltalán idehaza bármi is biztos jövőt? Lehet, hogy hazafiatlan vagyok, de azt hiszem, többet használok országnak-világnak, ha nem maradok itthon röghöz kötve, besavanyodni és megkeseredni, hanem esetleg hazajövök, ha már láttam elég világot magamnak). Tudom, hogy külföld sem egy darab tejjel-mézzel folyó Kánaán, de ha már mindenképp szerencsét kell próbálni, a "magyar álláspiac / magyar fizetések / magyar adórendszer"   kombinációnál sokkal rosszabbul máshol sem járhatok. Persze nyúl tervez, és ki tudja, mi lesz a vége - egyelőre először össze kellene szednem magam, de azon legalább már dolgozom.