A mai nap... olyan nemzeti virtusból már sírva vigadós. Hagyjuk. Szóval a kolléganőm arról ugyan hagyott számonkérően picsogós üzenetet, hogy locsoljam a virágokat, de arról nem, hogy két nappal tovább marad szabadságon, mint eredetileg mondta. És persze a múlt heti munkájából is hagyott épp eleget; még ma is azzal szórakoztam ahelyett, hogy a héten beérkezett ügyekkel törődhettem volna. Aztán délután négyre végre befejeztem a ma leadandó dolgokat, és nekiláttam volna előkészíteni a hétfőn leadandókat, amikre eddig ugyan ránézni sem volt időm, de elsőre olyan 10-16 munkaórára saccolnám......és nem működik az adatbázis, amiben kutatnom kellene...
Azt hiszem, ez már a hétfő gondja lesz.
És amúgy is.
Ma le fogom inni magam.
Bár nem, mert akkor meg bőgni fogok, és elkenődik a szemfestékem.
Akkor ma addig eszem magam somlóival, amíg tejszínhabos csokoládéöntet nem hányok.
