sütanap

Olyan jó volna néha mindenféle érdekesről is beszámolni, például, hogy és akkor a nyolcadik pálinka és a hatodik sör között félúton, egy zsúfolt szórakozóhelyen   hátha akkor inkább úgy érezném, hogy van életem, de egyelőre csak olyanokat tudnék írni, hogy és akkor a harmadik számlázási cím és a hatodik visszaigazoló fax között félúton, mikor ráébredtem, hogy este még fordítanom kell   és ez egyáltalán nem hangzik olyan jól.

Napok óta rémálmaim vannak, azok a legrosszabb fajták, amiben semmi vér és szörny nincs, csak teljesen elképzelhető, nap mint nap bekövetkező dolgok. Olyasmik, amitől az ember utána órákon át fekszik hanyatt az ágyán, és nézi a plafont, hogy csak ez ne történjen meg soha. És mivel már három-négy napja ezzel töltöm az éjszakáimat, pihentető, enyhet adó alvás helyett, nappal rekord bamba vagyok. Dolgozni sem tudok rendesen. Hogy leszek én így kész szépen és terv szerint?

Legalább persze kisütött a nap. Feltettem a linket a dublini képekhez, aztán jobban megnéztem a képeket, és leszedtem a linket. Hé, egyáltalán nem azért, mert undorítóan nézek ki rajtuk, ugyan, szó sincs róla, véletlenül sem, ó, dehogy... csak hát mások is vannak a képeken, és nem szolgáltathatom ki őket az Internet kegyetlen farkastörvényeinek... huh, baromi jól megépítették ezeket a régi villákat, hogy nem szakad a nyakamba a felső négy emelet.

Ma épp fórumelvonással kísérletezem, azaz véletlenül sem szólhatok hozzá a kedvenc pizza és asztrológia - mi a véleményetek   és a tizenöt női hátsó, melyik tetszik a legjobban, bunkó vagy, tegyél fel zuhanyzó férfiakat is   témáimhoz, akkor sem, ha amúgy sem jutna semmi megfelelően értelmetlen az eszembe. Mint általában. Mert nekem ám csak értelmes dolgok jutnak az eszembe. Csak marha ritkán.