Szent Brendan napja

Ilyenkor kellene tengerre szállni, és megkeresni a Boldog Lelkek Szigetét. Bár ha Grönlandot is útba kell hozzá ejteni, talán mégsem - ott még ilyenkor is elviselhetetlenül hideg lehet! Igaz persze, a jó öreg Brendan sem magától vágott neki az útnak, hanem mert kíméletlenül körberöhögött egy látomásos öreg szerzetest, és Isten erre úgy gondolta, hogy nesze neked, nem hitted, menj, nézd meg akkor a két szemeddel   és szegény Brendan mi mást tehetett volna? Ment, és fázott és éhezett a tengeren.

Bár néha szép és izgalmas dolgok is történtek vele, de ezt majd talán máskor. Most nem gépelném be még a legrövidebb és legkommerszebb változatot sem.

Mint a tünetek is mutatják, hétvégén voltunk Bran klubban Métellyel, és óóó, én olyan öreg vagyok, eszembe jutott, mikor deli és reményteli elsőévesként odafélénkkedtem a kelta mitológia órára, és ott volt Kovács Gábor, és csak úgy sugárzott belőle a tudás, olyannyira, hogy még belénk is jutott, márpedig elsőéves bölcsészbe tudást csöpögtetni, az valami irgalmatlan nehéz feladat - és az aztán már olyan rohadt régen volt, hogy csak na. Akkoriban minden érdekelt, de az írek és a kelták különösen, és egyszer még én is tartottam egy fél előadást valami keltulat alkalmából! Igazi színpadon, igazi emberek előtt!

Ó, de régen volt...

De azért szép emlék.