Mostanában sokat van gond az Internettel. Ezzel nem is az a baj, hogy a hozzám hasonló, derék munkakerülők nem tudják megnézni a napi horoszkópjukat, Dilbertjüket és-még-mit-nem, hanem hogy a kutatások zömét Internetes adatbázisokban végeznénk, és ilyenkor néha már az asztallapot rágjuk idegességünkben.Befejeztem a Jordan könyvet, és most egy ideig Mat Cauthon mentes életet élhetek. Talán majd ha kipihentem az utolsó nagy nekifutásokat... Ó a francba, de álmos vagyok még mindig!
Esik az eső és pocsék volt az ebéd, de nagyon. Odakinn minden harsogóan zöld, de már nem olyan üde, fényes, mint pár hete. Idebenn a buborékok mozgását tanulmányozom a pezsgőtabletta + szénsavas ásványvíz koktélban. Igazából unalmas. Mindig csak lentről felfelé mennek. Néha kicsit oldalt.
Gondolkoztam azon, hogy vissza kellene menni kungfuzni, ha már amúgy is sportolni kéne valamit, és ha már amúgy is útba esne hazafelé. De egyik-másik ujjamat továbbra sem tudom rendesen mozgatni, azaz a feladatok egy részét se képes, se hajlandó nem lennék végrehajtani, és gyaníthatóan ilyenkor nem lenne olyan őszinte az instruktori gárda mosolya. A fenébe is, igazán ráébredhetnék már, hogy szép volt, jó volt, hiányzik is, de visszahozhatatlan mint annyi minden más az életemben. Azt hiszem, ez a nagy búcsúzkodások tavasza.
Vagy nem is.
A búcsúzás már régen megvolt; ez az integető kéz zsebrevágásának és a fütyörészve továbbhaladásnak a tavasza.
